2008. január 1-től megváltozott a lakóingatlan értékesítésből származó jövedelem kulcsozása, ugyanakkor a nem lakáscélú ingatlanok értékesítése esetén változatlanok a feltételek.

Örvendetes lépés a mindennapos megszorítások között gazdaságélénkítő adókedvezményről beszámolni. 1995 óta a lakáseladásból származó jövedelem, tehát az eredeti vételár és az eladási ár közti különbséget 25%-os adó súlytja, melyet az SZJA-val együtt kell bevallani. Mivel jövedelemről van szó, ezért több olyan elszámolható elemet találunk az ellenoldalon mely csökkenti az adó alapját (lásd ezen cikkben). 2007-ig a megszerzés évétől számított 5 év elteltével sávosan, majd a 15. év után egyáltalán nem kellett az ingatlan értékesítésből származó jövedelem után adót fizetni.

Idén januártól a lakás vagy lakóház esetében megváltozott a kulcsolás, így már a vásárlástól számított 5. évben nem kell adót fizetni az értékesítés után. A nem lakás célú ingatlanok esetén a régi 15 éves sávozás marad érvényben. Fontos megjegyezni, hogy lakótelekként és lakóingatlanként csak az az ingatlan számolható el, melyen az építkezés befejeződött és használatba vételi engedélyt kapott. Eltelt évnek tekinthető minden egyes a vásárlás napjától eltelt január elseje.

Egy gyors példa: Egy nem lakóingatlan vételára 1999-ben 1 800 000 Ft, az eladási ár 9 600 000 Ft 2008-ban. Mivel az eltelt január elsejék száma 9 darab, ezért az adóalap 60%-ra kell a 25%-os adót kiszámítani. Ebben az esetben az adó ( 9,6M - 1,8M ) x 0,6 x 0,25 = 1,17M , ez így még mindig tetemes összeg, de az adóalapot többféle módon redukálhatjuk.

A 2003-as adóévtől hatályba lépő módosítással bővül a lakást szerző hozzátartozók köre. A közeli hozzátartozó fogalmát mivel a törvény nem definiálja a Polgári Törvénykönyv szerint kell értelmezni. A módosított rendelkezések alapján lakást szerző hozzátartozó a házastárs, a volt házastárs, valamint a közeli hozzátartozó. Ebbe a körbe az egyenes ági rokon (a szülő, a gyermek, az örökbefogadó, a nevelőszülő, az örökbefogadott és a nevelt gyermek, a nagyszülő, az unoka) és a testvér tartozik.

Az ingatlanértékesítésből származó jövedelmek között van meghatározva a lakóingatlanok fogalma, így lakáscélú felhasználásnak minősül:

• belföldön lévő lakás tulajdonjogának, földhasználati jogának adásvételi vagy más visszterhes jogcímen történő megszerzése;
• belföldi lakótelek adásvétel vagy más visszterhes jogcímen történő szerzése, ha azon a törvényben meghatározott időtartamon belül lakóingatlan épül;
• belföldi lakás építése, építtetése;
• belföldön lévő lakás alapterületének növelése, ha egy lakószobával bővül a lakás;
• belföldön lévő lakás legalább öt évre szóló haszonélvezetének, használatának, bérleti jogának megszerzése;
• idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férőhely megszerzése, ha a jogra sem visszavásárlási, sem pedig továbbértékesítési jog nincsen.

A lakáscélú felhasználásra nyitva álló időtartam az értékesítést megelőző 12 és az azt követő 60 hónap.

Amennyiben az értékesítést megelőző 12 hónapban nem történt ingatlan vásárlás, úgy a legközelebbi adózási időszakban az aktuális rendelkezések által előírt mértékű adót köteles megfizetni. Az értékesítést követő 60 hónapban történő ingatlanszerzés esetén az adózó kérheti az előzőleg befizetett adó visszaigénylését.

Az ajándékba kapott vagy örökölt ingatlanoknál a nem ismert vételár miatt a hajdani illetékfizetés alapjául vett forgalmi értéket kell szerzési értéknek tekinteni.

Elszámolható költségek:

• Hirdetési költség, ügyvédi költség, illeték.
• Felújítás, értéknövelő beruházás, abban az esetben, ha azt adózó más tevékenysége kapcsán nem számolta el költségként.
• Házilagosan elvégzett munkák nem számolhatók el, mivel azt számlával igazolni nem lehetséges.
• Vételár