Autóbejárók, járdák, kerti utak meghatározó látványeleme lehet a gondosan megtervezett és igényesen kivitelezett térburkolat…

Minden bizonnyal minden ember találkozott már olyan térkövezéssel, mely a vártnál jobban megragadt benne. A manapság oly divatos „őszi lombok” fantázianevű hullámos oldalú sokszögletű öntött elemek egyre inkább elérhető közelségbe kerülnek az átlagpolgár számára, de az exkluzív pattintott kövek kitermelése is felgyorsult, így alkalmazásuk egyre alacsonyabb költséggel valósítható meg.

  

Mivel a térkő lerakása házilag nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg, ezért legtöbbünk kivitelező céget bíz meg a térkövezéssel, ekkor az anyag kiválasztásán és az elvégzett munka javadalmazásán kívül nincs más teendőnk. Mégis érdemesnek tartjuk bemutatni a technológiai folyamatot, hiszen így az olvasó által ellenőrizhetővé válik a megbízott szakember munkája.

Az első lépésben a tereprendezéssel kell elkészülnünk, mely során a térkövezni kívánt területről 30 cm mélyen kitermeljük a földet. Ezután jön a folyami sóderréteg feltöltése 20-25 cm vastagságban. Ezt a réteget tükörsimára kell alakítani, melyet döngölővel vagy lapvibrátorral szoktak véghez vinni. Érdemes egy hajszálnyi lejtést kialakítani a felületen, így elkerüljük, hogy a későbbiekben víztócsák alakuljanak ki a csapadékvízből.

A szegélyköveket, melyek a térkő szintjénél magasabbra nyúlnak, egy erős betonágyba fektetjük. A szegélykővel kerüljük el, hogy a szélső térkőelemek az állandó járkálás során ne kezdjenek el szétmászni. A nagyrészt sóderrel feltöltött terület sarkain karókat helyezünk el, majd a kifeszített damillal meghatározott szintig a sima felülethez szükséges anyagmennyiséget kipótoljuk és ismét döngölünk. A sóderrétegen ezután kis szemű (4-8 mm) mosott kavicsot szórunk szét, majd egyenes deszkával simára húzzuk a felületet. Nagyobb szemű kavics nem ajánlott, mert ha a térkövek nem sok apró ponton feküdnek fel, akkor a terhelés a kő egy-egy pontján fog összpontosulni, mely így könnyebben elrepedhet.

Ezután következhet a térkő lerakása, melyek így elnyerik végső formájukat. Utóbbi munkához legtöbb esetben gumikalapácsot használunk. Ha az előkészítő munkát jól végeztük el, akkor a lerakás már gyerekjátéknak fog tűnni. A szélső elemeket házilag félberoppantani nem tudjuk, ezért megpróbálhatunk a térkövek közti hézaggal úgy kalkulálni, hogy ne legyen szükség szélső félelemekre. A végső fázisban finomszemű homokot szórunk a térkőre majd ezt alaposan beseperjük a fugákba, melyet később újra megismételhetünk.

Fontos kihangsúlyozni, hogy olyan helyeken, mint például a garázsbejáró nagyon alaposan kell eljárnunk, mert a nem megfelelően kialakított alappal hamar tönkremehet a térkövezés. Más a helyzet kerti sétálóutak esetén. Ilyenkor általában nem betonból öntött kövekkel, hanem nagyobb szilárdságú természetes alapanyagokkal dolgozunk, illetve a várható terhelés is elmarad egy autóbejáróétól, ezért nyugodtan spórolhatunk az alapozáson.

  

Remélem beindult a fantáziája a kedves olvasónak és ha legközelebb netán új járdára lesz szüksége, akkor nem a régimódi aszfaltozást választja, hanem egy elegáns térkövezéssel lepi meg a családot.